Egy alacsony torzítású autóerősítő úgy van kialakítva, hogy minimalizálja a hangsugárzó jel kívülálló torzítását, biztosítva, hogy a megerősített hang hűen maradjon az eredeti felvételhez. Az erősítők torzítása harmonikus torzításként, intermodulációs torzításként vagy levágásként jelentkezhet, mindegyikük mesterséges hangokat juttat a hangminőségbe. Az alacsony torzítású erősítők ezt pontos áramkörtervezésen, magas minőségű alkatrészek felhasználásán és fejlett visszacsatolási mechanizmusokon keresztül érik el, amelyek valós időben korrigálják a jelzési eltéréseket. A harmonikus torzítás, amely az eredeti jelhez képest többszöröződő nem kívánt frekvenciákat ad hozzá, rendkívül alacsony szinten tartják, amit gyakran a százalék törtrészeiben mérnek (THD < 0,05% gyakori a prémium modelleknél). Ez biztosítja, hogy a zene megtartsa tisztaságát, ne legyen éles vagy tompa zaj. Az intermodulációs torzítást, amely akkor keletkezik, amikor két frekvencia kölcsönhatásba lép, és új, nem kívánt frekvenciákat hoz létre, szintén minimalizálják az alkatrészek pontos összehangolásával és az áramkörök gondos elrendezésével. A levágás, amely a torzításnak az erősítő teljesítménykapacitásának túlterhelése miatt következik be, a beépített védelmi áramkörök és az hatékony energiakezelés által megelőzhető, lehetővé téve, hogy az erősítő kezelje a zenei dinamikus csúcsokat torzítás nélkül. Az alacsony torzítású erősítők különösen fontosak az autóbeli audióban, ahol a háttérzaj és a zárt tér felerősítheti a hanghibákat. Ezek az erősítők tisztább, részletesebb hangot biztosítanak, lehetővé téve a hallgatónak, hogy még összetett zeneművek esetén is felismerje az egyes hangszer- és énekhangokat. Akár klasszikus zenét hallgat, amely finom dinamikával rendelkezik, akár rockot erős crescendókkal, egy alacsony torzítású autóerősítő biztosítja, hogy a felvétel minden árnyalata megmaradjon és pontosan visszaadva legyen.